A rézerdő lakói

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”

Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér rá játszani vele: mindenkinek fontosabb dolga van. Nemsokára a szél berepíti a rétre Tipptoppot, a gesztenyekislányt, aki éjszakai szállást keres magának. Ám sajnos nem tud segíteni neki senki, mert igazán nem tudja más, mire is van szüksége. Vagy talán mégis?

Képzeljük magunkat a harmincas évek Budapestjére, amikor zeng-bong az egész éjszaka, ezer mulató várja a szórakozni vágyó, magáról elfeledkező közönséget. Ebben a romantikus-bűnös korban az egyik mulató, az Arizona sarkában egy titokzatos néni üldögél. Senki nem tudja az igazi nevét, se azt, hogy ki volt ő korábban, mielőtt befészkelte magát az egyik sarokba. Szívesen mesél annak, aki leül mellé – történeteiből pedig kibomlik az a hőskor, amikor a mutatványosoknak, színészeknek, énekesnőknek, táncosnőknek, kabaréhősöknek szóló tapsviharban alakult ki a máig világhíres pesti éjszakai élet. A színdarabot ráadásul az eredeti Arizona mulató falai között játsszuk. A falak pedig mindenre emlékeznek… Képzeletbeli dokumentumjáték a Nagymező utcából, Stein Pupi eredeti slágereivel. Heltai Jenő, Gábor Andor és Szép Ernő verseinek (dalszövegeinek) felhasználásával.