A rézerdő lakói

Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér rá játszani vele: mindenkinek fontosabb dolga van. Nemsokára a szél berepíti a rétre Tipptoppot, a gesztenyekislányt, aki éjszakai szállást keres magának. Ám sajnos nem tud segíteni neki senki, mert igazán nem tudja más, mire is van szüksége. Vagy talán mégis?

Ebben a romantikus-bűnös korban az egyik mulató, az Arizona sarkában egy titokzatos néni üldögél. Senki nem tudja az igazi nevét, se azt, hogy ki volt ő korábban, mielőtt befészkelte magát az egyik sarokba. Szívesen mesél annak, aki leül mellé – történeteiből pedig kibomlik az a hőskor, amikor a mutatványosoknak, színészeknek, énekesnőknek, táncosnőknek, kabaréhősöknek szóló tapsviharban alakult ki a máig világhíres pesti éjszakai élet. A színdarabot ráadásul az eredeti Arizona mulató falai között játsszuk. A falak pedig mindenre emlékeznek…

A falu temetőjének területe véges, az emberek viszont továbbra is meghalnak, ezért időnként helyet kell csinálni az újaknak. Mick, a falu egyik sírásója akkor kerül kellemetlen helyzetbe, amikor a saját felesége sírját is kell kiásnia. Terjed ugyanis egy pletyka a faluban, hogy a feleségét ő maga ölte meg… Ő és a társa elmennek, hogy kiássák a sírt, de a feleség csontjai eltűntek. És Mick társa, a fiatal Mairtin elszólja magát – megemlíti a feleség egyik medálját…