Werther

Jules Massenet: Werther
Lírai dráma három részben, négy felvonásban, francia nyelven, magyar és angol felirattal

Goethe mindössze 6 hét alatt írta meg Az ifjú Werther szenvedései c. levélregényt, amely egy ifjú költő reménytelen szerelmét meséli el, aki a kínok elől végül a halálba menekül. A mű azonnal bestseller lett, egy csapásra híressé tette szerzőjét és elindította a „Werther-kultuszt”: a nőkEau de Werther illatot viseltek, a férfiaknak „Werther-ruhadarabokat” árultak, valamint kisebb öngyilkossági hullám indult el Németország-szerte. 

Jules Massenet kiváló érzékkel találta meg a zenei és drámai nyelvet, amely által a német episztolából az operairodalom egyik legszívszorítóbb szerelmi története lett, amelyet a világhírű karmester, Michel Plasson vezényletével, Szikora János rendezésében láthatnak az Operában.

Wetzlar városa Németországban, 1780 körül

I. felvonás – A Bailli-ház
A júliusi nyárban Bailli, az özvegy családapa karácsonyi dalt gyakoroltat gyermekeivel házának kertjében. Két barátja, Johann és Schmidt ugrik be látogatóba, hogy a házigazdát később az ivóba invitálják, s hogy megtárgyalják az esti bált, melyre Bailli legidősebb lányát, Charlotte-ot a fiatal Werther úr viszi el. Mint kiderül, Charlotte-nak már van vőlegénye: Albert, aki fél éve távol van, hogy ügyeit intézze, s nem tudni, mikor tér vissza. A két barát távozik, Bailli pedig betereli a gyerekeket a házba. 
Werther érkezik a házhoz, és elragadtatva figyeli a kert, a természet szépségét. Benn a házban újra felcsendül a gyermekek hangja és a karácsonyi dal – Werther meghatottan hallgatja őket. A házban Charlotte jelenik meg báli pompájában, s vacsorát ad kistestvéreinek. Werther kintről titokban figyeli a jelenetet, és mélyen megérinti Charlotte lénye és a családi harmónia.

Megérkezik a többi vendég is, aki a bálba igyekszik – köztük Brühlmann és Käthchen, akik se látnak, se hallanak a nagy szerelemtől. Charlotte legidősebb húgára, Sophie-ra bízza a kicsiket, és Wertherrel a bálba indulnak. Bailli – Sophie buzdítására – barátai után megy az ivóba. Távozása után váratlanul Albert érkezik meg, és Sophie-tól menyasszonya felől érdeklődik. A lány megnyugtatja, hogy Charlotte nem felejtette el őt, és mindenki az esküvőjükre készül. Albert boldogan távozik.
Beesteledett; a holdsütötte kertben Werther kíséri haza Charlotte-ot a bál után. Charlotte elhunyt édesanyjára emlékezik, s a „gyermekeire”, kiket helyette szeret, gondoz. Werther nem bír érzelmeivel: szerelmet vall a lánynak a holdsütötte kertben. A csendet Bailli hangja töri meg; a házból kiáltja Charlotte-nak: Albert hazatért. Charlotte megvallja Werthernek: megesküdött anyjának halálos ágyán, hogy Alberthez megy feleségül. A férfi alig bír könnyeivel, de arra kéri Charlotte-ot, tartsa meg anyjának tett esküjét. A lány bemegy a házba. Werther reményvesztetten áll egyedül a kertben.

II. felvonás – A hársak
Vasárnap Wetzlar főterén, a lelkipásztor aranylakodalmának napján. Johann és Schmidt a kocsma előtt sörözgetve figyelik az istentiszteletre igyekvő népet, köztük a három hónapja házas Charlotte-ot és Albert-t, akik idilli párként vonulnak a templomba. Werther tűnik fel és kínnal nézi Charlotte-ékat: nem képes túltenni magát azon, hogy becsukódott előtte a mennyország ajtaja. Megtörten rogy le a padra. A kocsmából Schmidt és Johann lép ki: Brühlmannt vigasztalják, akit hét év jegyesség után hagyott el imádott Käthchenje.  

Albert szólítja meg Werthert: barátsággal tudtára adja, hogy tud arról, hogy hogyan érzett Charlotte iránt, megérti szenvedését és nem haragszik rá emiatt. Werther elhallgatja valódi érzelmeit, és biztosítja Albert-t arról, hogy túl van a szenvedésen, és szívében csak barátság honol. A vidám Sophie szalad oda hozzájuk, próbálja jókedvre deríteni a komor Werthert, és közli vele, számít majd rá az ünnepségen a menüettnél. A lány beszalad a parókiára, Albert pedig finoman próbálja felhívni Werther figyelmét, hogy a boldogság olykor karnyújtásnyira lehet: talán éppen Sophie-nál találhatja meg... Werther egyedül marad, és szégyenkezik, amiért hazudott Albert-nek; tudja, hogy el kellene utaznia, de megpillantja a templomból kilépő Charlotte-ot és úgy érzi, képtelen volna elmozdulni a közeléből. Megszólítja az asszonyt, és felidézi megismerkedésük estéjét. Charlotte arra kéri őt, hogy utazzon el karácsonyig. Werther egyedül marad; belátja, hogy szerelmének igaza van: el kell utaznia – vagy meg kell halnia. Sophie szalad ki a parókiáról, hogy Werthert az ünnepségre hívja, ám a férfi közli: elutazik örökre, és elrohan. Az ünneplők özönlenek a térre, köztük Charlotte és Albert. Sophie könnyek közt mondja el nekik, mi történt. Albert rádöbben, hogy Werther még mindig szereti feleségét. A tömeg boldogan ünnepli az aranylakodalmat a téren.

III. felvonás – Charlotte és Werther
Karácsony este Albert házában. Charlotte levert és szomorú: rá kellett döbbenie, milyen fontos helyet foglal el szívében Werther. A férfi leveleit olvasgatja újra és újra, az utolsó üzenet pedig megrémiszti: „Azt mondtad: karácsonykor, én azt kiáltottam: soha! Nemsoká meglátjuk, melyikünknek lesz igaza. De ha nem jelenek meg a megbeszélt napon, ne vádolj – hanem sirass...” Sophie érkezik a házba; lelkesen próbálja nővérét felvidítani, ám Charlotte már nem képes elrejteni a könnyeit. Sophie megígérteti nővérével, hogy átmegy hozzájuk estére, majd távozik.

Charlotte imádkozik, mikor egyszer csak az ajtón a sápadt Werther lép be. Mi sem változott a házban azóta, hogy elment: többek közt Ossian versei is ott várták, melyeket fordítani kezdett. Werther szomorúan idéz az egyik bús költeményből, mely az elmúlásról szól. Charlotte nem tudja leplezni aggodalmát, melyet Werther vallomásként fogad és elragadtatja magát: megcsókolja Charlotte-ot. Az asszony magához tér, kiutasítja Werthert a házból és a szobájába zárkózik. Werther rászánja magát a halálra és elrohan. 

A komor Albert érkezik haza, aki a városban már értesült Werther visszaérkezéséről. Feleségét hívja; Charlotte kijön a szobájából és nem tudja leplezni kétségbeesését. A cseléd levelet hoz Werthertől: „Elmegyek egy hosszabb utazásra... Kölcsönadná a pisztolyait?” Albert utasítja feleségét, hogy küldje el a fegyvert a férfinek. A cseléd távozik a pisztolyos dobozzal, Albert dühösen a szobájába megy. Charlotte elszalad, hogy megmentse Werthert.

IV. felvonás – Werther halála
Charlotte lép Werther dolgozószobájába: a férfi halálos sebbel hever a földön. Kétségbeesetten kéri a férfi bocsánatát; Werther így válaszol: „Áld a lelkem e halálért, mely téged megkímél a szégyentől, s engem a bánattól.”Werther nem engedi az asszonynak, hogy segítséget hívjon: kettesben akar vele maradni utoljára. Charlotte megcsókolja szerelmét. A távolból a gyerekek hangja csendül fel: vidáman éneklik a karácsonyi dalt. Werther átszellemülve hallgatja a dalt. Utolsó kérése az, hogy a temető két nagy hársfája alá temessék.