Világgá mentem

Matyinak sok lúdja volt, de ludas is. Fazekas Mihály óta tudjuk, hogy mindenki ludas valamiben. A tunya parasztfiúnak kedve támad világot látni, de útközben a pöffeszkedő Döbrögi úr a libáját megirigyli így Matyi élete 10 csapásra megváltozik. Főhősünk nem hagyja az igazságosan ítélőre az ügyet, hanem a bosszúállás lelkületével, mókás öltözetekben, furfangos módon fizeti vissza a kéretlen kölcsönt, akit végül már a libatoll látványa is kiborít. Jó a móka és a kacagás, de a legjobb az, hogy az igazságtalan uraság belátja gaztetteit és jó útra tér. A bábelőadást követően a közönség soraiból érdeklődők betekinthetnek a kulisszák mögé, rácsodálkozhatnak a bábokra és a forgószínpadra.

Emma és Tom életük hétvégéjére készülnek. Kivesznek egy házat egy eldugott faluban. A helyről az a hír járja, hogy aki ott eltölt egy éjszakát, transzcendens élményben lesz része, sorsfordító felismerésekre jut és olyan kérdésekre is válaszokat kap, amelyeket fel sem tett. A fiatal szerelmespárt behűtött pezsgő várja. Boldogan koccintanak a miniszabira, amikor kattannak a zárak. Se ki, se be. Se térerő, se net, se tévé. Ráadásul lecsap a vihar, vadul tépázza az ablakokat és az idegeket. És ha mindez nem lenne elég, még egy rejtélyes látogató is előbukkan a semmiből.

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”