Testvérest

Emma és Tom életük hétvégéjére készülnek. Kivesznek egy házat egy eldugott faluban. A helyről az a hír járja, hogy aki ott eltölt egy éjszakát, transzcendens élményben lesz része, sorsfordító felismerésekre jut és olyan kérdésekre is válaszokat kap, amelyeket fel sem tett. A fiatal szerelmespárt behűtött pezsgő várja. Boldogan koccintanak a miniszabira, amikor kattannak a zárak. Se ki, se be. Se térerő, se net, se tévé. Ráadásul lecsap a vihar, vadul tépázza az ablakokat és az idegeket. És ha mindez nem lenne elég, még egy rejtélyes látogató is előbukkan a semmiből.

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”

„Hallgató legyen a talpán, aki ebben a már – már fullasztó akusztikus forgalomban, szemétben, áradatban ki tudja választani a mégis értéket, mégis eredetit, mégis szépséget – ha egyáltalán akarja még. Aki nem fásult még, akinek „csillog még a szeme“ az ezen a koncerten is talál varázslatot.“ Szarka Tamás