SZMÁJLI

Szmájli – Létay Dóra önálló estje - Szanitter Dávid rendezésében

A Szmájli egy nő fejlődéstörténete, megfigyelés, önreflexió, kinyilatkoztatás és mese, hetven percben. A színpadon egy fotel, egy mikrofon és egy pár piros cipő. A nő beszél, susog, táncol, hallgat, hol tizenegy éves, hol száz.

Balogh Róbert írása a terasz.hu honlapról:

Létay Dóra néven korábban egy színésznőt ismerhettünk meg, aki hol tévésorozatban tündököl, hol színházi szerepekben, vagy még beugrásairól is szoktak cikkezni, de az az oldala kevéssé közismert, hogy ír. Mióta, hogyan, miért?

Gyerekként már grafomán voltam, magyarórán, ha fogalmazást kellett írni, kicsöngetéskor általában a felénél tartottam, a hatodik oldalnál. Egyszerűen boldoggá tett az írás, így lett tele egy szekrény a naplóimmal, és ez ma is így van, csak a számítógépem telik.

Saját szövegeidből állítottad össze a Szmájli című ested, aki még nem olvasott Létay Dórát, mire számítson?

Egy éve dolgoztam már az önálló est tervén, először kortárs szövegek közé illesztettem sajátokat, de valamiért nem voltam elégedett. Inkább hasonlított egy rendhagyó irodalomóra forgatókönyvére, mint egy előadás szövegére. Én pedig előadást akartam csinálni. Az eszembe sem jutott, hogy csak saját szövegekből álljon, amikor két barátom, akik tudták, mivel küszködöm, egymástól függetlenül azt mondták, ez akkor lesz érdekes, ha előjövök az írásaimmal. Olyan volt, mintha átszakadt volna egy belső gát, és egy hét alatt összeállítottam a Szmájlit. Került bele friss anyag és gyerekkori naplórészlet is.

Mi történik majd a színpadon? Mennyire lehet irodalomból színházat csinálni? Milyen eszközöket használtatok?

A próbafolyamat kellős közepén tartunk, még bármi megtörténhet. Dáviddal (Szanitter Dávid - rendező) azt keresgéljük, hogyan lehet a nézőt behúzni egy nő fejének belsejébe, mitől érdekes, ha valaki egy üres színpadon ül és beszél, vagy áll és hallgat, hogyan jeleníthetők meg azok a hangulatok, érzelmi állapotok, amitől vele lehet menni. Nekem nagyon érdekes tapasztalat, ahogy a szövegeim önálló életet kezdenek élni, ami olvasva drámainak hat, leveti magáról a színpad, vagy ironikusan kell kezeni.

Szmájli? Miért pont szmájli, magyar helyesírással, meg egyáltalán, mit jelent ez a szó számodra, s az előadásban új értelmet nyer?

Ezt nem akarom megmagyarázni. Az előadásból kiderül, egyébként bízom a nézők asszociációs képességeiben.

Mennyire nehéz színésznőként valami gyökeresen újba kezdeni? A pályádon egy szakasz véget ért, a tv-sorozatból kiírtak már. Ez az önálló est milyen szerepet tölt be az életedben? Nekem kissé úgy tűnik, mintha elszámolnál valamivel. Ez túlzás?
A pályámon és az életemben is lezárulnak korszakok és kezdődnek újak. Ez természetes, boldogító jele annak, hogy változom. Szükségszerű volt, hogy öt év után kiírjanak a sorozatból. "Ebből is tanultam", ahogy Bicska Maxi. Az elszámolás nem jutott eszembe a Szmájli kapcsán, de neked eszedbe jutott. És nyilván sokaknak sok minden jut eszébe róla, ami jó.

Ma a nőirodalomnak nagy divatja van. Te nőíró vagy, vagy egy író, aki nő? Mire használod az írást? És ha ekkora életmű van mögötted - több évtizedes - akkor ebből miért lehet ilyen keveset tudni róla?

Én egy olyan ember vagyok, akinek ezt a kérdést fel lehet tenni. Fogalmam sincs. Amikor olvasok, nem kategorizálom az írót, neme szerint. Nem a neme dönti el a minőséget. Nem - e? :) Egyébként azt, hogy író, meg életmű, nem vonatkoztatnám magamra, megírtam a Szmájlit. Most itt tartok.