Sly

A Shakespeare-évadban egy igazi csemege vendégszerepel az Erkel Színházban: Wolf-Ferrari Sly című műve. A zeneszerző sikeres vígoperáival vált híressé; a Sly azonban más: vígjátéknak indul, ám szomorú tragédiába fordul át. A librettó alapja Shakespeare A makrancos hölgyének prológjában előadott történet; a zene pedig magán viseli a korábbi verista operák jegyeit, és erős párhuzam vonható Offenbach Hoffmann meséi című operájával is.

Az Erkel Színház és a Szegedi Nemzeti Színház közös előadását Göttinger Pál rendezi.

I. felvonás
A londoni Falcon kocsmában hangos az élet: a lármás törzsvendégek, katonák, (hamis)kártyások, diákok, egyszerű emberek múlatják az időt, és pár iszákos nagy bosszúságot okoz a kocsmárosnénak, amikor a hangadó, John Plake vezetésével kiássák a pincében a hét üveg féltve őrzött, drága bort. A kocsmárosné ki akarja dobni a rendbontókat, és a nagy vitában az ivó népe két részre szakadva fogja John Plake és a kocsmárosné pártját. A nagy felfordulásnak egy előkelő vendég érkezése vet véget: Dolly, Westmoreland grófjának felesége lép az ivóba, aki a fojtogató arisztokrata közegből próbál menekülni: vidámságra, valódi szerelemre vágyik. Tündöklő szépségével és különös természetével mindenkit lenyűgöz. Hamarosan a bosszús Gróf is megérkezik, hogy feleségét hazavigye. A kocsma népe felvillanyozva figyeli az előkelő pár civódását, és lelkesen invitálják a vidámságra vágyó Dollyt: maradjon csak, majd Sly felvidítja! Csakhamar meg is érkezik a híres Sly, a kocsma közkedvelt vendége, aki dalaival, tréfáival mulattatja a népet; akit rendre az adósok börtöne fenyeget, de aki a nagy népszerűség dacára magányos, valódi szeretetre vágyó ember. Vadul inni kezd, olyannyira, hogy egyik dala közben egyszer csak öntudatlanul terül el a földön: elalszik. A Gróf szórakoztatónak találja a részeg Sly-t, s egy ötlete támad: az alvó férfit a várába viteti, felöltözteti úri ruhába, és amikor felébred, elhitetik vele, hogy ő maga a gróf. Westmoreland lelkesen tervezi a színjátékot a többiek nagy derültségére – egyedül John Plake és pár iszákos hallgatja komoran a kegyetlen tréfát...

II. felvonás
Sly ébredezik a várban, grófi ruhában, a vár népe pedig lelkesen játssza a szerepét: mindent megtesznek, hogy elhitessék Sly-jal, hogy ő a vár ura, aki 10 éve tartó elmebaj után tér végre magához. Sly azonban nemigen hiszi el a mesét. A Gróf kegyetlen játékának utolsó eszköze maga Dolly, aki úgy tesz, mintha Sly szerető felesége volna, aki már 10 éve várja kitartóan, hogy férje végre magához térjen. Sly megrendülten nézi a számára oly ismerős nőt – a szerető asszonyt, akit boldogtalan magányában oly sokszor megálmodott magának. Kétségbeesetten vívódik: elhiggye-e ezt a káprázatos hazugságot? Dollyt megérinti Sly őszinte, fájdalmas vallomása: két magányos lélek talál egymásra, és egymásba szeretnek. A Gróf ront bele meghitt pillanatukba: a pincébe záratja Sly-t.

III. felvonás
A Gróf szolgái gúnyolódnak a pincébe zárt Sly-on, akit teljesen megrendített a kegyetlen tréfa és a hirtelen jött, és hirtelen elillant szerelem. Nem tudja elviselni a szeretet nélküli élet gondolatát: öngyilkos lesz. Dolly látogatja meg titokban a haldokló rabot, hogy a bocsánatát kérje és megvallja neki: ő nem színlelt – tiszta szívéből szereti a férfit. Sly boldogan hal meg szerelme karjaiban.

Közreműködik
A Szegedi Nemzeti Színház énekkara / A Szegedi Nemzeti Színház tánckara / Szegedi Szimfonikus Zenekar