Médeia

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”

Ebben a romantikus-bűnös korban az egyik mulató, az Arizona sarkában egy titokzatos néni üldögél. Senki nem tudja az igazi nevét, se azt, hogy ki volt ő korábban, mielőtt befészkelte magát az egyik sarokba. Szívesen mesél annak, aki leül mellé – történeteiből pedig kibomlik az a hőskor, amikor a mutatványosoknak, színészeknek, énekesnőknek, táncosnőknek, kabaréhősöknek szóló tapsviharban alakult ki a máig világhíres pesti éjszakai élet. A színdarabot ráadásul az eredeti Arizona mulató falai között játsszuk. A falak pedig mindenre emlékeznek…

„Hallgató legyen a talpán, aki ebben a már – már fullasztó akusztikus forgalomban, szemétben, áradatban ki tudja választani a mégis értéket, mégis eredetit, mégis szépséget – ha egyáltalán akarja még. Aki nem fásult még, akinek „csillog még a szeme“ az ezen a koncerten is talál varázslatot.“ Szarka Tamás