LUDAS MATYI - zenés mesejáték

Két megkopott hírű humorista egy különös színházban készül nagy visszatérésére. A hely azonban baljós hírű: a legenda szerint egy színésznő szelleme kísért az épületben, aki közel száz éve nem hagyta el a színpadot. Ahogy közeledik a premier, a próbák egyre furcsább fordulatot vesznek, és lassan senki sem tudja biztosan, mi tartozik a darabhoz – és mi történik valójában. A brit kultszerzők fekete humorú története most Magyarországon először kerül színpadra a Thália Színházban: egy showelemekkel teli horrorvígjáték, ahol a nevetés és a rettegés veszélyesen közel kerül egymáshoz.

Egy televíziós vetélkedő, amelyet milliók néznek. Egy kérdés, amely egymillió fontot ér. És egy győzelem, amely pillanatok alatt országos botránnyá válik. Amikor egy látszólag hétköznapi házaspár megnyeri a brit Legyen Ön is milliomos fődíját, hamarosan csalással vádolják őket. A történet bejárja az egész országot, a média ráveti magát az ügyre, és a kérdés mindenkit megoszt: valóban meghekkelték a játékot, vagy egy látványos félreértés sodort egy családot a címlapokra? James Graham világsikerű darabja valós eseményeken alapul, és különleges színházi formában meséli el a történetet. A showműsor izgalma, a médiabotrány és a bírósági dráma egyszerre jelenik meg a színpadon – miközben a történet végén a nézők maguk dönthetnek: vajon bűnösök a vádlottak, vagy sem.

A Rippl-Rónai Művészeti Intézet harmadéves színész osztálya Csehov A három lány című darabján keresztül saját magáról kezd el beszélni: vágyakról, halogatásról és arról az ismerős érzésről, hogy „majd egyszer” minden jobb lesz. A Hamvai Kornél-féle fordítás friss, mai hangon szólal meg, Kelemen József rendezésében pedig a csehovi világ közel kerül a jelenhez. A történet három fiatal nő körül forog, akik egy vidéki városban élnek, és folyamatosan arról álmodnak, hogy visszajutnak Moszkvába – egy jobb, izgalmasabb élet reményében. Az előadás erősen épít a humorra és az öniróniára: a szereplők sokszor nevetségesek, miközben nagyon is pontosan rájuk ismerünk – és magunkra. A végére nem Moszkva kerül közelebb – hanem az a felismerés, hogy az élet nem kezdődik el magától.