K2 Színház: "...volt egyszer egy Helené" (Titánium)
K2 Színház
...volt egyszer egy Helené
nép-mese
Euripidész Helené című műve nyomán
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tirsdag, 28. Maj 2013 19:00
„Ki mondja meg, mi isteni, mi nem és mi van a kettő között?
Az ember csak azt látja, hogy az istenek játszanak -
Bármikor ellent mondhat a jövő a múltnak.
Esztelenek, kik az erényt háborúban szerzik!
A fegyverek nem szüntetik meg a halandók bajait.
Ha vitáinkban csak a vér döntene, városainkban
Örök háború dúlna. Így Trója is állna még,
Ha szavakkal döntik el vitás dolgodat, ó, Helené..."
Valamikor nagyon-nagyon régen, amikor a világot még Héraklész oszlopai határolták, és mindenekfelett az egymással viszálykodó, kegyetlen Olümposzi istenek uralkodtak, élt a napsütötte Szicíliában egy nagy költő, akit úgy hívtak: Stesichoros. Hát ez a Stesichoros egy szép napon fogta magát, és egy gyönyörű énekben megénekelte, hogy a világ legszebb asszonyának, spártai Helenének, a trójai háború tulajdonképpeni casus bellijének úgy istenigazából semmi köze sem volt a trójai háborúhoz. Vajon miért? Természetesen ennek hátterében is isteni ármánykodások keresendők... ha hiszitek, ha nem, ez a Stesichoros rájött a titok nyitjára: Parisz annak idején nem az Aphrodité által az aranyalmáért cserébe felkínált Helenét szöktette meg Spártából, hanem a fent említett szépséges istennőre féltékeny, bosszúéhes Héra egy Helenéhez megtévesztésig hasonlító képmást teremtett, és Parisz a Helené-klónnal kelt útra azon a baljós napon, amikor megszöktette őt Meneláosz király udvarából, az igazi Helenét pedig Hermész felkapta, és Spártából egy pillanat alatt a messzi Egyiptom varázslatos földjére röpítette, és úgy otthagyta szegényt, mint a sicc! - ilyen egyszerű ez a történet. De száz szónak is egy a vége: Helené ártatlan volt.
Ez a mókás mese megtetszett egy másik nagy költőnek, akit pedig úgy hívtak: Euripidész. Hát ez az Euripidész gondolt egyet, és nem papírra vetette Helené című drámáját? De még mennyire, hogy vetette! Van benne fordulat, sírás, nevetés, filozófia és még egy egész dobozra való dramaturgiai bonbon, vagyis minden, ami egy jó meséhez szükségeltetik...
Aki nem hiszi, járjon utána!
Az ember csak azt látja, hogy az istenek játszanak -
Bármikor ellent mondhat a jövő a múltnak.
Esztelenek, kik az erényt háborúban szerzik!
A fegyverek nem szüntetik meg a halandók bajait.
Ha vitáinkban csak a vér döntene, városainkban
Örök háború dúlna. Így Trója is állna még,
Ha szavakkal döntik el vitás dolgodat, ó, Helené..."
Valamikor nagyon-nagyon régen, amikor a világot még Héraklész oszlopai határolták, és mindenekfelett az egymással viszálykodó, kegyetlen Olümposzi istenek uralkodtak, élt a napsütötte Szicíliában egy nagy költő, akit úgy hívtak: Stesichoros. Hát ez a Stesichoros egy szép napon fogta magát, és egy gyönyörű énekben megénekelte, hogy a világ legszebb asszonyának, spártai Helenének, a trójai háború tulajdonképpeni casus bellijének úgy istenigazából semmi köze sem volt a trójai háborúhoz. Vajon miért? Természetesen ennek hátterében is isteni ármánykodások keresendők... ha hiszitek, ha nem, ez a Stesichoros rájött a titok nyitjára: Parisz annak idején nem az Aphrodité által az aranyalmáért cserébe felkínált Helenét szöktette meg Spártából, hanem a fent említett szépséges istennőre féltékeny, bosszúéhes Héra egy Helenéhez megtévesztésig hasonlító képmást teremtett, és Parisz a Helené-klónnal kelt útra azon a baljós napon, amikor megszöktette őt Meneláosz király udvarából, az igazi Helenét pedig Hermész felkapta, és Spártából egy pillanat alatt a messzi Egyiptom varázslatos földjére röpítette, és úgy otthagyta szegényt, mint a sicc! - ilyen egyszerű ez a történet. De száz szónak is egy a vége: Helené ártatlan volt.
Ez a mókás mese megtetszett egy másik nagy költőnek, akit pedig úgy hívtak: Euripidész. Hát ez az Euripidész gondolt egyet, és nem papírra vetette Helené című drámáját? De még mennyire, hogy vetette! Van benne fordulat, sírás, nevetés, filozófia és még egy egész dobozra való dramaturgiai bonbon, vagyis minden, ami egy jó meséhez szükségeltetik...
Aki nem hiszi, járjon utána!
Aktuelt
Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér rá játszani vele: mindenkinek fontosabb dolga van. Nemsokára a szél berepíti a rétre Tipptoppot, a gesztenyekislányt, aki éjszakai szállást keres magának. Ám sajnos nem tud segíteni neki senki, mert igazán nem tudja más, mire is van szüksége. Vagy talán mégis?
A vendégek: befutott, sármos, negyvenes férfiak. A házigazda: Lady Rosemary, akibe egyetemistaként reménytelenül szerelmesek voltak. De feltámad a remény most, a legszebb férfikorban. Húsz éve várt egyéjszakás kaland az oxfordi kollégisták találkozóján. Hét férfi és egy nő – mindenki egyért, egy mindenki ellen.
Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával kölcsönvettek pár elegáns bútordarabot és műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, Melkett ezredest, illetve egy gazdag műgyűjtőt, Lembergert. Azonban váratlanul elmegy az áram, így teljes sötétségben kell fogadni és megnyerni az illusztris vendégeket. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul Harold Gorringe, a szomszéd is idő előtt állít haza…
PÅ PLAKATEN
Tegyük fel, hogy megcsalt a férjem – mit teszek én? Sírok, válok, vagy bosszút állok? Lucienne Vatelin tisztességes feleség, esze…
Eredeti dalokból, személyes történetekből és nyilvánosan soha nem látott filmrészletekből összeáll egy egyedülálló szerzőpáros alkotói világa… Cseh Tamás és Bereményi…
Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha…
Obs! Indkøbskurvens tidfrist udløber snart!
tilbageværende tid
00:00
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
