Főszerepben a brácsa
Műsor:
Schumann: Manfred-nyitány, op.115.
Hindemith: Der Schwanendreher
Dvořak: Szláv táncok, op. 46., op. 72. – válogatás
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Tirsdag, 28. Januar 2020 19:30
Közreműködik:
Szűcs Máté – brácsa
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Kovács László
Robert Schumann egyik legszenvedélyesebb hangú művét, a Manfred-nyitányt Lord Byron önéletrajzi ihletésű drámai költeménye nyomán komponálta 1848-49-ben. Helyesebben nem csupán nyitányt, hanem egy teljes kísérőzenét alkotott az irodalmi anyag nyomán, mely közzenét, melodrámákat, szólókat és kórusrészeket is magába foglal. A mű már az 1853-as lipcsei bemutatón is nagy hatást gyakorolt a közönségre. Egyes muzikológusok szerint Schumannt a Manfred komponálása idején belső hangok és hallucinációk gyötörték, így ez is hozzájárult a költemény mély tartalmának plasztikus megjelenítéséhez. Érdemes megjegyezni, hogy a Manfred téma Schumann kortársait is erősen foglalkoztatta. Liszt is érdeklődött iránta, Csajkovszkij pedig nagyszabású szimfóniát alkotott belőle.
A huszadik század egyéni hangú német komponistája Paul Hindemith gyakorló muzsikusként is sok tapasztalattal rendelkezett. Több hangszeren is kiválóan játszott, de a brácsa állt hozzá talán a legközelebb. Der Schwanendreher (A kintornás, szó szerinti fordításban: a hattyúforgató) címmel 1935-ben alkotta meg második mélyhegedű versenyművét, melynek alcíme akár „concerto régi népdalok nyomán” is lehetne, mivel mindhárom tétele népzenei ihletésű. A kísérő zenekari apparátus különlegessége, hogy hiányoznak belőle a magas vonósok, ezzel is kiemelve a szólóbrácsa szerepét. „Egy vándorzenész vidám társaságba került, ahol bemutatja mindazt, amit idegen országokból magával hozott…” – határozza meg a szerző darabjának programját. Zenetörténeti érdekesség, hogy az amszterdami ősbemutatón személyesen Hindemith játszotta a Schwanendreher magánszólamát.
Antonin Dvořák a Szláv táncok első sorozatának megjelenése idején 1878-ban még viszonylag kevéssé ismert szerző volt. Egy osztrák állami ösztöndíj segítségével, valamint Johannes Brahms és a Simrock zeneműkiadó biztatására alkotta meg két kötetből álló ciklusát. Mintaként Brahms magyar táncai szolgáltak számára, azzal a különbséggel, hogy Dvořák csak a szláv népzene karaktereit és ritmikai fordulatait kölcsönözte művéhez, míg a dallamok saját invenciójából születtek. Az eredeti zongora négykezes verzió a pazar hangszerelés nyomán tovább gazdagodott, és nemcsak a zenekaroknak lett kedvelt műsorszáma, de a zeneszerző világhírét is megalapozta. A siker aztán 1886-ban egy második sorozat komponálására ösztönözte a zeneszerzőt.
(szöveg: Balogh József)
Aktuelt
„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”
Fredrik Backman világsikerű regénye és a népszerű film után a történet most először látható magyar színpadon. Az Arizona Stúdió intim terében egyetlen színész kelti életre ezt a különös figurát, akinek makacs világlátása mögött talán nagyobb szív rejtőzik, mint azt bárki gondolná.
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.
PÅ PLAKATEN
Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér…
Egy olasz tengerparti kastélyban minden adott a tökéletes nyaraláshoz – amíg egy véletlenül kihallgatott szenvedélyes éjszakai jelenet mindent fel nem…
Minden normális, modern férfinak három menyasszony az ideális, csak légiutas-kísérők legyenek, és menetrend szerint elkerüljék egymást.
Obs! Indkøbskurvens tidfrist udløber snart!
tilbageværende tid
00:00
enhed(er) i kurven
total:
Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.
