Dan Goggin: Apácák

Egy amerikai kisvárosban élő egyetemista társaság minden hétvégén vacsorát ad, ahol egy-egy meghívott vendéggel vitaestet tartanak a világ megjavításának lehetőségeiről. Egy alkalommal az aktuálisan kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik a házhoz, de ők gyanútlanul beengedik az idegent. A békés, világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos fordulatot vesz, az események láncolata pedig olyan lavinát indít útjára, ami elképesztő méreteket ölt…

Egy leendő házaspár úgy dönt, hogy „eljátssza” az előttük álló házasságot. Hamarosan elmosódik a határ a valóság és a képzelet között. A két ember, akik mindenben egymás ellentétei, az intézményes házasság életképességét vizsgálja a férfi–női kapcsolatok archetípus helyzetein keresztül: szerelem és szabadság, elköteleződés és menekülés, vágy és félelem, humor és fájdalom. A múlt felidézésével, félelmeikkel és vágyaikkal való szembenézéssel és mindazzal, amit ki se mernek mondani. Vajon a szerelem elegendő lesz-e ahhoz, hogy elsimítsa a jellembeli, kulturális és nemzeti különbségeket, valamint a környezet nyomását? Az előadás horvát–magyar koprodukció, melyben mindkét országból szerepelnek színészek.

Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül...