BACH340

„Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”

Megszületett Vitéz László és Vas Juliska kisfia. Bizony ám, pajtikák! Csakhogy van egy kis bökkenő: mi legyen a gyerek neve? Juliska ragaszkodik hozzá, hogy egy ilyen kemény gyereknek a Henrik nevet kell kapnia, viszont László mindenképp a László nevet adná a kicsinek. Mivel nem jutnak dűlőre, László elhatározza, hogy meglátogatja ángliai barátját, Punch urat, aki még a Lamancsi csatornán is túl lakik. Tőle majd tanácsot kér ebben a név ügyben és egy kalap alatt meg is kéri barátját, hogy legyen a gyerek keresztapja. Igen ám, de út közben találkozik egy régi ismerőssel, aki nem más, mint maga a Szamár… akarom mondani a Halál, aki bosszút akar állni Vitéz Lászlón, ezért elrabolja a gyereket. Így leleményes hősünknek újra bizonyítania kell talpraesettségét.

Anya, csak még egy mesét… anya, még éhes vagyok… anya, laknak emberek az űrben… de miért? Ismerős? Nem is olyan egyszerű ez az elalvás esténként, annyi kérdés és annyi izgalmas történet foglalkoztatja a gyerekeket, pont mikor már aludni kellene.