Arccal a földön...

Szerkesztette: Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő, időtartam: 45 perc

A műsor keretét Vörösmarty Mihály két verse adja, elemelve, egyetemessé téve ezáltal az előadás mondanivalóját, melynek tartalmát a „füveskertiek”, az 56-os forradalom előtt a kommunista rendszer által a váci börtönben fogva tartott költők börtönversei adják. A „füveskertiek” legismertebb tagjai –akiknek verseiből versszínházunkat összeállítottuk- a forradalom későbbi mártír költője Gérecz Attila, és Tollas Tibor, Kárpáti Kamill, Szatmáry György, Béri Géza, Tóth Bálint. Az ötvenes években a diktatúra börtönében sínylődtek Vácott, ahol 1954-ben - a Nagy Imre-féle politikai vezetés jóvoltából – szabadabban összeülhettek a börtönkápolna melletti füves tisztáson (innen az elnevezés: „füveskertiek”). Az egykori börtönlakók emlékezete szerint ebédidőben s munkavégzés után itt is, mint a recski munkatábor estjein, valódi irodalmi élet zajlott.

  A versszínházi előadás két szereplős. Egy férfi és egy nő. Díszlet nincs, csak a csupasz tér. Egyetlen kellék van, egy kötél, mely szimbolikájában újabb és újabb jelentésrétegekkel ruházza fel az adott versszituációt.   A férfi a börtönben írja, fogalmazza meg gondolatait.  A nő a remény bátorságával erőt adva, kívülről reflektálva, a különböző női sorsokat felvillantva, néhol Angyalként, néhol Anyaként, szerelmes lányként moderálja a férfi gyötrődéseit, kérdésfelvetéseit és megidézi és emlékezik az eljövendő és beteljesedett forradalomra. A mű célja 1956 szellemiségének, kulturális örökségének ápolása, s hogy hitet tegyen az emberi szellem szabadsága mellett, mert a versek, az alkotás ereje képes az olyan zsarnoki, sötét elnyomó rendszert is legyőzni, mint amilyen a kommunista diktatúra volt.