A padlás.

Félig mese, félig musical két részben

A mű azóta az ország szinte valamennyi színházát bejárta. Presser Gábor szerint „talán annak köszönhető a megtisztelő fogadtatás, hogy a mű egy családi, vagy közösségi darab, amely teljesen mentes a politikától és a történelemtől”. Lámpás, a szerelmespár Rádiós és Süni, a folyton szilvás gombócot készítő Mamóka és a többiek története 9-től 99 éves korig mindenkinek szól.

„... Nem is tudom, lassan egy negyedszázada már, hogy A padlás megszületett, azóta »tartja magát« kelet és nyugat közt, többször bejárta az országot, néhány külhoni helyre is eljutott. A Vígszínház hajdani igazgatója, Marton László kérésére dolgoztam át Dusán első darabváltozatát, naponta kellett felolvasnom az új jeleneteket az igazgatói irodában, aztán még fél évet dolgoztunk rajta a »fiúkkal«. Lelkesült, szép közös munka volt Presser Picivel és Dusánnal. Mintha rajtunk és Marton Lászlón, Radnóti Zsuzsán kívül még a nem létező Jóisten is ott lett volna a közelünkben azokban az ihletett hónapokban, ezért sikerülhetett úgy a mese, hogy még ma is örömöt szerez a nézőinek. És ez a legfontosabb: örömöt, energiát adni a nézőknek... a Mamóka által főzött szilvás gombóccal.” 8Horváth Péter)

„Huszonvalahány éve, A padlás bemutatásának idején, éppen a Vígszínházban és környékén sertepertéltem. Talán másodállású dramaturg voltam? Meg nem mondom! Csak arra emlékezem, hogy ott voltam. Sokszor ültem bent a darab próbáján, pedig álmomban sem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy valaha rendezni fogom. Elképesztő és a várakozást ezerszeresen felülmúló volt a siker, amely azóta is, lassan huszonöt éve tart. Nem tudom, hogy ma, amikorra már A padlás klasszikussá lett, lehet-e, szabad-e többet mondani a darabról, mint annak mára szállóigévé lett sora: »mert kell egy hely!«  (Böhm György)

Mert kell egy hely, hol minden szellem látható
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog!