A nők iskolája

A Rippl-Rónai Művészeti Intézet harmadéves színész osztálya Csehov A három lány című darabján keresztül saját magáról kezd el beszélni: vágyakról, halogatásról és arról az ismerős érzésről, hogy „majd egyszer” minden jobb lesz. A Hamvai Kornél-féle fordítás friss, mai hangon szólal meg, Kelemen József rendezésében pedig a csehovi világ közel kerül a jelenhez. A történet három fiatal nő körül forog, akik egy vidéki városban élnek, és folyamatosan arról álmodnak, hogy visszajutnak Moszkvába – egy jobb, izgalmasabb élet reményében. Az előadás erősen épít a humorra és az öniróniára: a szereplők sokszor nevetségesek, miközben nagyon is pontosan rájuk ismerünk – és magunkra. A végére nem Moszkva kerül közelebb – hanem az a felismerés, hogy az élet nem kezdődik el magától.

Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.

Jó belegondolni, hogy akit régen szerettünk, mára talán megtalálta számítását. Mégis, ha összetalálkozunk, váratlan érzések támadnak az emberre. Kyra London külvárosában él, évek óta alig gondol Tomra. Tom gazdag: vállalkozóként tucatnyi étterme, szállodája van világszerte. Kyrát is úgy ismerte meg, hogy alig huszonéves fiatalként a lány betért hozzájuk egy pincérnői hirdetésre, és bár Tomnak akkor felesége volt, egyből beleszeretett. Amikor Tom évek múltán meglátogatja Kyrát, a hideg kelet-londoni lakásban a találkozás mindkettőjük számára megmutatja, hogy mi történt volna velük: „Ha.” Ha együtt maradnak… Ha a dolgok máshogy alakulnak…