Művészet

Örkény István, a groteszk mestere, az Egyperces novellák szerzője, most egy egész estén át szórakoztat: adott egy kedves kiscsalád, és egy nagyhatalmú ember, aki befolyásolhatja a fiuk életét – mégis, mi az az értelmetlen feladat, amit meg ne tennének egy ekkora embernek…? Kezdődhet a „dobozolás”…

Mit tesz két szerelmes, ha akkor ismerkednek meg, amikor az egyik éppen házasodik? Azt, amit minden érett felnőtt tenne: a vágyukat évekig elnyomják, szigorúan munkakapcsolatban maradnak, és elfelejtik, hogy az élet bizony nagyon rövid…

Csehov drámái végtelen kutatásra adnak lehetőséget. Minden újraolvasás új értelmezést, nüanszot, hangnemet fed fel előttünk. Valamint örök kérdéseket: tehetséges-e Nyina, a színésznő? Lehetséges, hogy Mása Dorn lánya? Lehetséges, hogy Irina Csebutikin lánya? Miért nem kéri meg LopahinVárja kezét? Ez kényszerít bennünket arra, hogy új hangnemeket keressünk, amikor Csehov szövegeivel dolgozunk. A munkánk lényege ma – a tanulmányozás. Ez az előadás egy kísérlet arra, hogy Csehov szövegeit letapogassuk, hogy megpróbáljuk „magunkra húzni” ezeket az embereket, gondolatokat, tragédiákat. Vizsgaelőadásunkban szaladunk, kiabálunk, szeretünk, vitázunk, nem értünk egyet, egyetértünk, kétségbeesünk, hogy az Irinákkal, Ivanovokkal és Jelenákkalegyütt megértsük: mit tegyünk? Hogyan lehetnénk boldogok? Hogyan léphetnénk be abba az új és örömteli életbe, ami Versinyin szerint csak 2-300 év múlva jön el, de mi annyira szeretnénk, ha most történne?