Van-e mulatság? Mi az a mulatság? A két kérdés ugyanaz a kérdés. Hogy mi is az a mulatság, akkor tudjuk meg, amikor az van. Ha van. Vagy volt. Csakhogy az is meglehet, még csak ezután lesz. Vagy éppen most van, csak nem vesszük észre?
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. november 30. hétfő, 19:30
Slawomir Mrozek: Mulatság
Ördögkatlan-produció
tragikomédia
100 perc, szünet nélkül
Három legény elindul a bálba, hiszen, úgy hallották, mulatság lesz. Öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág… Csakhogy a bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. S jön a kérdés: akkor most mi lesz? Mit kell tenni, hogy muzsika legyen? Hogy mulatság legyen? Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
A történet három legényével készülhetünk, remélhetünk, sírhatunk, nevethetünk és bizakodhatunk. Hiszen az nem lehet, hogy nincs mulatság. Muszáj lennie. Lakodalom vagy temetés, lényeg, hogy legyen!
Régi-új Mulatság
17 éve játsszuk. 17 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…
„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 17. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár hét éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt, Bárka Színház sincs már… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.
Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Nagymező utcába, a Thália Színházba költöztetjük az előadást. Változik a helyszín, de azt reméljük, a siker változatlan lesz. Öregszünk, változunk, s velünk változik az előadás. De a lényeg 17 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!”
(Bérczes László, rendező)
Három legény elindul a bálba, hiszen, úgy hallották, mulatság lesz. Öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág… Csakhogy a bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. S jön a kérdés: akkor most mi lesz? Mit kell tenni, hogy muzsika legyen? Hogy mulatság legyen? Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
A történet három legényével készülhetünk, remélhetünk, sírhatunk, nevethetünk és bizakodhatunk. Hiszen az nem lehet, hogy nincs mulatság. Muszáj lennie. Lakodalom vagy temetés, lényeg, hogy legyen!
Van-e mulatság? Mi az a mulatság? A két kérdés ugyanaz a kérdés. Hogy mi is az a mulatság, akkor tudjuk meg, amikor az van. Ha van. Vagy volt. Csakhogy az is meglehet, még csak ezután lesz. Vagy éppen most van, csak nem vesszük észre?
Régi-új Mulatság
17 éve játsszuk. 17 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…
„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 17. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár hét éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt, Bárka Színház sincs már… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.
Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Nagymező utcába, a Thália Színházba költöztetjük az előadást. Változik a helyszín, de azt reméljük, a siker változatlan lesz. Öregszünk, változunk, s velünk változik az előadás. De a lényeg 17 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!”
(Bérczes László, rendező)
Három legény elindul a bálba, hiszen, úgy hallották, mulatság lesz. Öltöny, új cipő, lenyalt haj, virág… Csakhogy a bálterem zárva. Betörik, mert bentről hangokat hallanak. A terem üres. S jön a kérdés: akkor most mi lesz? Mit kell tenni, hogy muzsika legyen? Hogy mulatság legyen? Hogy igazi legyen. Ez a kérdés. Egy életen át.
A történet három legényével készülhetünk, remélhetünk, sírhatunk, nevethetünk és bizakodhatunk. Hiszen az nem lehet, hogy nincs mulatság. Muszáj lennie. Lakodalom vagy temetés, lényeg, hogy legyen!
Van-e mulatság? Mi az a mulatság? A két kérdés ugyanaz a kérdés. Hogy mi is az a mulatság, akkor tudjuk meg, amikor az van. Ha van. Vagy volt. Csakhogy az is meglehet, még csak ezután lesz. Vagy éppen most van, csak nem vesszük észre?
Régi-új Mulatság
17 éve játsszuk. 17 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…
„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 17. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.
Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár hét éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt, Bárka Színház sincs már… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.
Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Nagymező utcába, a Thália Színházba költöztetjük az előadást. Változik a helyszín, de azt reméljük, a siker változatlan lesz. Öregszünk, változunk, s velünk változik az előadás. De a lényeg 17 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!”
(Bérczes László, rendező)
Szilveszteri előadás – Ünnepeljük együtt az év utolsó napját! Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, férfi hullát…
Ebben a romantikus-bűnös korban az egyik mulató, az Arizona sarkában egy titokzatos néni üldögél. Senki nem tudja az igazi nevét, se azt, hogy ki volt ő korábban, mielőtt befészkelte magát az egyik sarokba. Szívesen mesél annak, aki leül mellé – történeteiből pedig kibomlik az a hőskor, amikor a mutatványosoknak, színészeknek, énekesnőknek, táncosnőknek, kabaréhősöknek szóló tapsviharban alakult ki a máig világhíres pesti éjszakai élet. A színdarabot ráadásul az eredeti Arizona mulató falai között játsszuk. A falak pedig mindenre emlékeznek…
A falu temetőjének területe véges, az emberek viszont továbbra is meghalnak, ezért időnként helyet kell csinálni az újaknak. Mick, a falu egyik sírásója akkor kerül kellemetlen helyzetbe, amikor a saját felesége sírját is kell kiásnia. Terjed ugyanis egy pletyka a faluban, hogy a feleségét ő maga ölte meg… Ő és a társa elmennek, hogy kiássák a sírt, de a feleség csontjai eltűntek. És Mick társa, a fiatal Mairtin elszólja magát – megemlíti a feleség egyik medálját…
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később…
Egy pénzember, miután meghal a felesége, megkeresi régi szeretőjét, hogy a románcot felélessze. A fiatal tanárnő viszont már megveti a…
Örkény István, a groteszk mestere, az Egyperces novellák szerzője, most egy egész estén át szórakoztat: adott egy kedves kiscsalád, és…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
Legyen részese minden pillanatnak!
Kövessen bennünket közösségi felületeinken, hogy ne maradjon le a friss hírekről, kulisszatitkokról és a Thália Színház legizgalmasabb újdonságairól.
