Meseország nem mindenkié

A Rippl-Rónai Művészeti Intézet harmadéves színész osztálya Csehov A három lány című darabján keresztül saját magáról kezd el beszélni: vágyakról, halogatásról és arról az ismerős érzésről, hogy „majd egyszer” minden jobb lesz. A Hamvai Kornél-féle fordítás friss, mai hangon szólal meg, Kelemen József rendezésében pedig a csehovi világ közel kerül a jelenhez. A történet három fiatal nő körül forog, akik egy vidéki városban élnek, és folyamatosan arról álmodnak, hogy visszajutnak Moszkvába – egy jobb, izgalmasabb élet reményében. Az előadás erősen épít a humorra és az öniróniára: a szereplők sokszor nevetségesek, miközben nagyon is pontosan rájuk ismerünk – és magunkra. A végére nem Moszkva kerül közelebb – hanem az a felismerés, hogy az élet nem kezdődik el magától.

Örkény István, a groteszk mestere, az Egyperces novellák szerzője, most egy egész estén át szórakoztat: adott egy kedves kiscsalád, és egy nagyhatalmú ember, aki befolyásolhatja a fiuk életét – mégis, mi az az értelmetlen feladat, amit meg ne tennének egy ekkora embernek…?

Sharky alkoholizmusa és kötekedő viselkedése miatt elveszítette sofőri állását. Karácsonykor hazatér a Dublin külvárosi, lepukkant házukba, hogy gondját viselje bátyjának, Richardnak, aki nemrég megvakult. Miközben Sharky megpróbál ellenállni az italnak, meg kell küzdenie a keményen ivó, indulatos bátyjával is. Richard karácsonyi pókerpartira hívja a régi ivócimborákat, Ivant és Nicky Giblint, Sharky riválisát. Nicky azonban egy rejtélyes idegennel érkezik. Karácsony éjjelén a tétek egyszer csak nőni kezdenek… És Sharky lassan a saját lelkéért játszik…