Medve a páholyban – Hajdúböszörmény

Műsor:
Schubert: c-moll „Quartettsatz” No.12 D.703
Dvořák: 2 Walzer No.1, No.4, Op.54
Dvořák: Szláv tánc No.16 Op.72
Haydn: C-dúr („Medve”) szimfónia No. 82 

A sokáig kiadatlan, 1820-ban komponált c-moll Quartettsatz Franz Schubert életművének egyik mesterműve, egy befejezetlenül maradt vonósnégyes töredékének első tétele. A szerző kiforrott stílusának egyik első megjelenése, amely a későbbi nagy vonósnégyeseiben (pl. d-moll „A halál és a lányka”) teljesedett ki. Az Allegro assai tempójelzésű tétel szonátaformában íródott, drámai hangvétele feszült és erőteljes, gesztusai Beethoven hatását is mutatják. Főtémája zaklatott, szenvedélyes, melléktémája líraibb, de még mindig súlyos. A feldolgozási rész intenzíven mutatja be a zenei anyagot, majd a visszatérést követően után egy tömör kóda zárja le a darabot.

Antonin Dvořák keringői és szláv táncai kiváló példái annak, hogyan lehet a népi ihletésű zenei anyagot magas szintű, klasszikus keretbe helyezni. A cseh mester keringői bensőségesek, elegánsak, bécsies karakterűek, mégis sajátos líraiságot tükröznek. A Szláv táncok Dvořák népi formák iránti érdeklődését is tanúsítják. Mindkét műsorozat közös vonása, hogy eredetileg zongora négykezesként íródtak, de a szerzői hangszerelés tette őket világszerte ismertté. A Brahms Magyar táncainak mintájára készült két sorozatnyi Szláv tánc nem valódi népi dallamokat dolgoz fel, a remek, fülbemászó témák Dvořák ragyogó dallamalkotó képességét bizonyítják.

Joseph Haydn No. 82-es C-dúr szimfóniája - közismert nevén „A medve” - 1786-ban keletkezett, és az ún. „Párizsi szimfóniák” sorozatának első darabja. Haydnt a párizsi Concert de la Loge Olympique zenekar kérte fel a mű megírására. Ezek a szimfóniák a zeneszerző pályájának egyik csúcspontját jelentik, és maradéktalanul tükrözik kiforrott stílusát. A medve elnevezés azonban nem Haydntól származik, utólag ragadt a műre. A finálé táncos, dudajellegű szólama ugyanis sokak szerint a vásárokban egykor szokásos medvetáncoltatás hangulatát idézi. A nyitótétel (Allegro) ünnepélyes és monumentális hangvételű. Fanfáros kezdése, energikus tematikája és gazdag hangszerelése jól mutatja a megrendelő párizsi zenekar kiváló képességeit. Haydn gyakran alkalmaz kontrasztokat, hirtelen hangulatváltásokat, ami izgalmassá teszi a tételt. A következő Allegretto közepes tempójú tétel inkább szelíd és játékos, klasszikus variációs formát követ. Hangszerelése színes és árnyalt. A harmadik, Menüett tétel hangvétele robusztus, mégis elegáns. Markáns ritmikája ellentétben áll a lírai trió szakasz könnyedebb hangulatával. A Vivace zárótétel főtémája a híres „medvetánc” mely népi ihletésű ritmusaival és humoros hangvételével remekül mutatja Haydn zenéjének groteszk és ironikus vonásait.

– baljos –