Donizetti: Don Pasquale

I. felvonás 1. kép 

Don Pasquale már betöltötte a hetedik X-et, de azért még kitűnő egészségnek örvend, és nagyszerű erőben érzi magát. Éppen bizalmasát, Malatesta doktort várja, aki menyasszonyt szerzett a számára. Elpusztíthatatlan életerejének érdemes őre ugyanis hiába igyekezett a korábban oly elszánt agglegény hirtelen megváltozott életszemléletét ismét helyes irányba terelni. Ekkora makacsságot látva, az orvos felhagyott a céltalan ellenkezéssel, és cselhez folyamodott. Most már ő maga beszélte rá konok barátját a végzetes lépésre, sőt még alkalmas házastársat is keresett neki, aki nem más, mint tulajdon testvérhúga, a mindezideig zárdában nevelkedett Sofronia. Malatesta ezzel legjobb barátján, Ernestón akar segíteni. Az engedetlen unokaöccs ugyanis semmiképpen sem hajlandó a nagybácsi által számára kiválasztott gazdag leányzót feleségül venni, hanem Norinát, a bájos, de vagyontalan özvegyet szereti. Ezt viszont a még nála is önfejűbb nagybácsi sem hajlandó eltűrni, sőt éppen azért nősül ő maga, hogy Ernestónak még csak reménye se legyen a várható hatalmas örökségre. 

2. kép

Norina éppen szerelmese kétségbeesett sorait olvassa, amikor az orvos betoppan. Arra persze már nem volt idő, hogy Malatesta Ernestót is beavassa a készülő merénylet részleteibe, így hát a szegény ifjú azt hiszi, hogy nagy szerencsétlenségében még egyetlen barátja is elárulta. Norina azonnal felfogja a Malatesta remek ötletében rejlő lehetőséget: ő fogja alakítani a szende Sofroniát, s ha egyszer valóban a hetyke aggastyán felesége lesz, már csak rajta múlik, hogy milyen hamar veszi el az újdonsült férj kedvét a házasélet hőn áhított gyönyöreitől.

II. felvonás

A kitagadott Ernesto fájó szívvel búcsúzik otthonától és elérhetetlen távolba tűnt álmaitól. Annál tüzesebb életkedv pezsdíti Don Pasquale vérét. Ünnepélyes díszbe öltözött, délcegen kihúzza magát, úgy várja a menyasszony érkezését. A földreszállott tünemény pontosan olyan, amilyennek "bátyja" leírta. Szégyenlős, irul-pirul, alig mer néhány szót suttogni, egyszóval úgy viselkedik, mint egy félénk zárdai szűz, ki még sohasem jelent meg idegen férfi színe előtt. A túl boldog férjjelölt olvadozik a gyönyörűségtől, és tűkön áll türelmetlenségében. Végre előkerül a jegyző is, most már csupán még egy tanúra volna szükség. Erre a célra pedig éppen legjobbkor érkezik a mit sem sejtő Ernesto. Elképedve fedezi fel a menyasszonyi fátyol mögött Norinát, azután a jegyzőt, és most már valóban azt hiszi, mindenki ő ellene esküdött össze. Szerencsére, még mielőtt nagyobb botrányt csaphatna, Norina és Malatesta titokban figyelmeztetni tudja, vágjon jó képet a játékhoz, különben mindent elront. Aláírják a házassági szerződést, és abban a pillanatban elszabadul a pokol. A félénk, szégyenlős Sofroniából egycsapásra olyan kardos menyecske válik, hogy a megdöbbent Don Pasquale még levegőhöz is alig jut a fejére zúduló rendreutasítások, parancsolgatások záporában.

III. felvonás 1. kép

Másnap Don Pasquale hideglelősen ténfereg csatatérré változott otthonában. Mindenfelé szanaszét dobált holmik, jövő-menő vadidegen emberek - nejének szállítói -, izgatottan rohangászó cselédek, és amerre a szem ellát, számlák, és újból csak számlák. Egyetlen nap alatt Don Pasquale egy teljes évi jövedelmétől szabadult meg. A java még csak ezután jön! "Sofronia" szédületes eleganciájában tündökölve az operába készül. Amikor pedig emiatt szóváltás támad a "boldog" házastársak között, az ifjú menyecske az egyre hevesebbé, de annál egyoldalúbbá váló vitát egy hatalmas pofonnal zárja le, majd fergetegesen elviharzik. Előzőleg azonban még elejt egy apró cédulát, melyet az otthagyott és egyedül búslakodó férj először számlának vél, de aztán, legnagyobb elképedésére felfedezi, hogy az bizony találkát kérő levél, mely éppen aznap estére hívja a kertbe az alig egynapos asszonykát. Most aztán Don Pasqualénál is betelt a mérték. Azonnal a doktorért meneszti egyik cselédjét, és már csak arra van gondja, hogy mielőbb megszabaduljon ettől a tisztességtelen nőszemélytől. Malatesta nagy sietve meg is érkezik, először utasítja Ernestót, hogy az esti találkán ő alakítsa majd a szerelmes légyottra váró trubadúrt, aztán megbeszéli a házasságból tökéletesen kigyógyult, és egyetlen nap alatt törődött emberré lett házigazdával, hogy is büntethetnék meg példásan este a kertben a bűnösöket.

2. kép

"Sofronia" és "lovagja", azaz Norina és Ernesto boldogan simulnak egymáshoz a holdsütötte kert fáinak árnyékában. Egyszerre feltűnik Don Pasquale és Malatesta doktor lámpásának fénye. A halálra kínzott férjnek már mindenből elege van, átkozza még a percet is, amikor elhatározta, hogy megnősül, és nagy keservesen felsóhajt: "Bár vett volna el inkább Ernesto akár száz Norinát!" Több sem kell a doktornak: ezen azután igazán könnyű segíteni. Hamar előkeríti Ernestót és "Sofroniát", azután leleplezi az egész összeesküvést. A felültetett Don Pasquale persze bosszankodik azon, hogy ennyire túljártak az eszén, de afeletti határtalan boldogságában, hogy egész házassága csak tréfa volt, és újból visszanyerte függetlenségét, még ezt is megbocsátja, és megkönnyebbült szívvel adja áldását a fiatalokra.

Zeneszerző: Gaetano Donizetti
Szövegíró: Gaetano Donizetti
Fordította: Fischer Sándor
Színpadra állította: Palcsó Sándor