AZ OPERAHÁZ FANTOMJA 10.ÉVES JUBILEUMI ELŐADÁS

AZ OPERAHÁZ FANTOMJA 10.ÉVES JUBILEUMI ELŐADÁS

1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház.

Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen.
A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét.
Ki ez a fantasztikus lény?
Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos?
Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.

A FANTOM NYOMA (CAMERON MACKINTOSH)

A fantommal való ismeretségem egy hideg februári reggelen kezdődött 1984-ben, mialatt forró fürdőben áztattam magam. Andrew Lloyd Webber hívott egy kis traccsolásra. Beszélgetés közben bedobta az ötletét, hogy az Operaház Fantomjából musicalt csinálna. Még aszalt szilva állapotomban is felismertem, hogy Andrew ismét jó ötlettel áll elő.
Levetítettük az eredeti Lon Chaney féle néma filmet és a későbbi Claude Raines féle verziót. Bár nagyon élveztük, mégsem rikoltottunk fel, hogy heuréka! Így hát elhatároztuk, hogy megkeressük az eredeti Leroux regényt. Meglepetésünkre a könyv régen kifogyott. Végül Andrew rábukkant egy példányra egy New York-i antikváriumban, én meg találtam egyet a nagynéném garázsában. Mindketten sokkal jobban szerettük az eredeti történetet.
´84 kora nyarán Ken Hill roppant szórakoztató színpadi verziója ment Londonban az East Enden. Megnéztük és eldöntöttük, hogy sürgősen nekilátunk a regényen alapuló saját verziónknak.
Amikor Andrew először beszélt nekem az ötletről, feltételeztem, hogy már hozzáfogott a partitúra írásához: valójában ez korántsem volt így. Az 1984-ben kiadott első sajtóközleményünkben az állt, hogy "Az Operaház Fantomja létező és eredeti zenét fog tartalmazni." Andrew-nak az volt az első gondolata, hogy főként ismert klasszikus műveket használ zeneanyagként, esetleg némi összekötő zenét ír majd, ha szükséges. Mindezek alapján az eredeti regényhez Gounod Faust operája szolgált volna hátterül. A legtöbb hétvégénket ezen az őszön azzal töltöttük, hogy Andrew lemezgyüjteményének operai gyöngyszemeiből toldozgattuk a zeneanyagot. Nagyon élvezetes munka volt, de nem bizonyult gyümölcsözőnek.
´84 november végén Tokióba voltunk hivatalosak a japán Macskák premierjére.. Ott találkoztunk Jim Sharman rendezővel, aki a Rocky Horror Showt és a roppant sikeres londoni Jézus Krisztus Szupersztárt rendezte. Nagyon érdekesnek találta a Fantomból készülő musical gondolatát és végnélküli, nagylelkű, de kimerítő keleti vendégszeretettől övezett küzdelemben arról beszélgettünk, hogy mi lehet az előadásból. A végeredmény az lett, hogy Jim azt javasolta, Andrew olvassa el ujra a könyvet és komolyan fontolja meg, hogy ő maga írja a zenét. Néhány héttel később találkoztam Andrew-val egy karácsonyi koccintásra. Azt mondta nekem, hogy megfogadta Jim tanácsát és elkezdett dolgozni a zenei konstrukción. Remek hangulatban kocsiztam haza. Andrew minden év júliusában zenei fesztivált rendez Sydmonton-i birtokán. Majdnem minden kompozicióját ott próbálják ki valamilyen formában. 1985 nyarán az volt a terv, hogy a Fantom első felvonásának első vázlatát mutatjuk be. Richard Stilgoe, - Andrew szerzői munkatársa a Starlight Expressben, - megigérte, hogy segíteni fog és Maria Björnson, a tervezőnk valami varázslattal megszervezte, hogy a birtokon levő száz személyes kápolnában legyen a bemutató. Björnson tervezte meg a csillár lezuhanását az előadáson. Nagyon fellelkesedtünk a Fantom itteni fogadtatásán és elhatároztuk, hogy komolyan ráhajtunk a munkára.
´85 június elején Andrew összefutott Hal Prince-szel New York-ban, a Tony díj átadásán. Amikor elmondta Halnak, hogy min dolgozik, Hal azt válaszolta, hogy ő is valami romantikus musical-en gondolkodik. Megtaláltuk a rendezonket!
Néhány héttel később Ausztráliában voltunk a Macskák bemutatóján. A premier után a Déli Sarkvidékre száműztem Andrewt, hogy dolgozza ki a Fantom második felvonását. Öt nap késéssel és tíz fonttal súlyosabban, teljesítette a feladatot. A Fantom majdnem megfizetett a musicalért, amikor visszatérve a kontinensre, Andrew helikoptere felszállás közben lezuhant. Szerencsére nem történt baj, de az eset Andrewnak bepillantást engedett a zuhanó csillár érzéseibe!
A következő néhány hónapban a vártnál lassabban ment a komponálás és a musical formája megváltozott. A könyv alapján készülő musical inkább operai irányba mozdult el. Andrew felesége, Sarah, Christine szerepében a zenei inspiráció forrásának bizonyult Andrew számára, a maga rendkívüli hangterjedelmével. Nyilvánvalóvá vált hogy szükség van még egy munkatársra, aki több egy dalszövegírónál és kibővíti Richard és Andrew eredeti szövegkönyvét.
Andrew és én találkoztunk Alan Jay Lernerrel, régi barátunkkal, aki mestere a könyv és dalszövegírásnak. Belehallgatott a zenébe, elolvasta az anyagot és bátorított, de a lényeget meglátóan kritikus volt. Részt vett a munkában. Többször találkoztunk és néhány nagyobb konstruciós változást határoztunk el, de együttléteink alatt észrevettük, hogy Alan nincs jól. Állapota rosszabbodott és azon a napon, amikor el kellett volna kezdenie dolgozni a dalokon, felhívott, hogy kiütötte a betegség és kezelésre van szüksége. Sajnos soha többé nem épült fel, és a világ fénytelenebb hely lett az elvesztésével.
Gyakorlati problémánk most az volt, hogy pótoljunk egy pótolhatatlan tehetséget. Vitáink visszavezettek egy tehetséges fiatal lírikushoz, akivel együtt sportoltunk előző tavasszal a Vivian Ellis musical írók versenyén. A neve - Charles Hart. Bár nem nyerte el a legjobb musical díját, minden zsüritag őt ajánlotta, dalszövegírónak. Küldtünk neki egy dalt , hogy írjon hozzá szöveget. Az eredmény meggyőzte Andrewt, hogy szívesen dolgozna együtt az egyik legfiatalabb és legígéretesebb tehetséggel.
1986 augusztus 18-án Londonban, egy kenningtoni próbateremben Hal Prince és Gillian Lyanne csodálatos szereposztást hozott össze. A Her Majesty´ Theatre eredeti viktóriánus színpad alatti gépezetéből sokat használhatóvá rekonstruáltak a produkció számára. A zenei anyag a próbák folyamán harmonikus és arányos lett és az Operaház Fantomja ismét újjászületett, és amiben mindnyájan reménykedtünk, élvezetes, jó, régimódi, nagyon színházi, nagyon romantikus musical lett.

Fantom maszk: Pohárnok Iván

Versek: Charles Hart
Szövegkönyv: Richard Stilgoe és Andrew Lloyd Webber
További versek: Richard Stilgoe
Hangszerelés: David Cullen és Andrew Lloyd Webber
Gaston Leroux"Az Operaház Fantomja" című regénye alapján

Az eredeti produkciót Cameron Mackintosh és a Really Useful Theatre Company állították színpadra.

Az előadás hossza 2 óra 30 perc egy szünettel.